S04E10 35:00
I promise you this:
either we’re all going home or none of us are.
Now settle down.
–de szép angol szerkezet. és nem ídör-nek ejti, hanem ájdőr-nek
S04E10 35:00
I promise you this:
either we’re all going home or none of us are.
Now settle down.
–de szép angol szerkezet. és nem ídör-nek ejti, hanem ájdőr-nek
Mai történetünk a Posta 9-es számú hivatalában zajlik egy őszi nap kora estéjén, 18 óra tájban.
Szereplők: a megfáradt hivatalnok nő, ki roskadt asztalánál ül; én, a kedves ügyfél ki az ablakon vágott lukon beszél.
Az utóbbi időben mintha direkt nem tudtam volna elmenni futni. Előadhatnám vagyis bele hazudhatnám a saját képembe, hogy a körülmények, de nem. Egyrészt jómagam is nagy lusta voltam, nem tudtam magam rávenni, hogy a Mszigetre kimenjek, aztán meg az időkeret fogyott el, aztán meg a tegnapi vihar gátolt.
Tudom, hogy ennél súlyosabb gondok is vannak, akkor amikor orbánkirály (igen, kicsivel, egyben, fogalom) napról napra hülyeségeket beszél, de én ezzel minden nap találkozom.
Egy hosszúszületésnapi / Dürer / A38 este után, másnap mini-Cinetrip hajnalig, a kettő közt csak a CT kellékekért haza. Ebből ébredve…
Ez egyetlen szépséges és iszonyat és MT megközelítő Ducati, az alábbi lehet csak és kizárólag:
Fotók erre: Ducati Diavel 2011
Volt szerencsém ma bent járni a Liszt Ferencen, körbe, a Hegedű – Paulay Ede irányból, ahol is az egyik kint ülőke előtt állt egy Ducati, rá is pöffentettem egy MT-vel, csak hogy tudja mi a pálya. Éreztem, hogy a gazdája lesi…
Nem akarok túl sok szöveget írni, a hang magáért beszél.
Reggel, dugó, mentő, belváros – körút, ablak lehúzva, zene szól (Kalkbrenner), kipufogók pöfögnek, gáz szag van, villamos elhúz, állunk, sokan, de egyedül. Beleszív a cigibe, ablakon kifúj, máshol jár. Ez a reggel.
Bob és Bobek, már ha valamelyik is lány volt, a vendégeim egy ideje, 2 próbababa formájában. Egy fiú, egy lány.
Mivel jómagam is, a blog kivételével mindenhova írtam és beszámoltam a VOLT fesztiválról, ezért most nem húznám itt se nagyon, de muszáj megemlékezzem róla.