Are you lost?

S01E06 26:03

“Róma lángokban áll”, mondta és
töltött magának még egy italt.

“Mégis itt vagyok, térdig a
punci-folyóban.”

“Íme,” gondolta a lány,
még egy önmagával szemben elnézõ,
whisky-gõzös elmélkedés arról, hogy a
múltban minden milyen kurva jó volt.

És hogy mi szegények mind milyen késõn
születtünk, hogy lássuk a Stonest fellépni,
vagy hogy abból a jó kokóból szippantsunk
egyet, amilyen a Studio 54-ben volt.

Nos, mi elmulasztottunk mindent, amiért
gyakorlatilag élni érdemes.

És a legrosszabb, hogy a lány
egyet is értett vele.

“Itt vagyunk,” gondolta a lány,
“a világ szélén, a nyugati civilizáció legvégén
és mindannyian kétségbe vagyunk esve,
hogy érezzünk valamit, bármit.
Ezért folyamatosan összejövünk és
kefélünk, az idõk végezetéig.”

Valamiért elkerült fent nevezett, 2007-ben indult sorozat. Valószínű azért, mert a X-Files David játszik benne és akkoriban – meg még tegnap se gondoltam rá más szerepben. Ehhet képest a második résznél (2×27 perc után) már ki is esett abból a körből. A sorozat egészen nagyon jó. Feszeget mindent, ami a sablon és elvárt ember életen kívül van, ami nem szürke, ami nem szokásos.

Ééés mivel jól megírták, lesz itt egy ilyen kategória.

Kezdésnek S01E02 11:25

Pár dolog, amit megtanultam az életem folyamán…
Egy: egy kellemetlen reggel sokkal jobb mint egy magányos éjszaka.
Kettõ: Valószínûleg nem kerülök be a történelemkönyvekbe, de a húgodba igen.
És három: Ha már lent járok, akkor legyen ott egy kis szõr is. Persze,
nem valami hetvenes évekbeli
bozótra gondolok, csak valamire, ami arra emlékeztet, hogy egy
felnõttet nyalok ki éppen.