Mai történetünk a Posta 9-es számú hivatalában zajlik egy őszi nap kora estéjén, 18 óra tájban.
Szereplők: a megfáradt hivatalnok nő, ki roskadt asztalánál ül; én, a kedves ügyfél ki az ablakon vágott lukon beszél.
A kilences számú postahivatal a megszokottal ellentétben csendes, kevesen vannak. A kígyózó sorokat csak a linóleumban kitaposott nyomok mutatják, alig észrevehetően, mivel a szürke fátyolos ablakon fény nem jut be a hivatalba.
Az ablakoknál nem áll senki, a kedves ügyfél előtt csak egy lány áll, aki szemmel láthatóan nem tudja eldönteni melyik ablakhoz is menjen, így ügyfél megszólítja, biccentve a legközelebbi ablak felé, hogy: “Ide vársz?” – “Sorry, don’t understand”. Hát, szerencsétlen külföldit bizony be ette a fene a mi hivatalunkba. Feliratok magyarok, a mellettük szereplő ikonok talán 30 éve még látszódtak, most már csak a matricák nyoma. Ügyfél megkérdezi hát angolul, mire igen válasz érkezik és a lány el is viharzik a távolabbi ablakhoz. Így ügyfelünk beérkezése után 2 szempillantás után egy üres ablak előtt találja magát. Itt udvariasan érdeklődik a csekk befizetésének lehetősége felől, amire sértődött válasz érkezik: lehet. Pedig kérem ez nem egyértelmű, mert itt kérem rendszer van. Páros ablak sorsjegyek, páratlannál Posta biztosítás, a maradék számoknál pedig csekk és boríték, mert azt kevesen akarnak úgy is.
Csattog a gép, stempliz az autómata, szkennel az üveglap, bámul az ügyfél. Lesi a monitort, hogy mennyi az annyi a szumma. Hohóó, de itt kérem fejlődés van. A roskadó pulton, a kicsi lukban, van egy műanyag pénztál. Rá is mutat a hivatalnok nő, hogy kérem, oda ki van írva. Elcsodálkozik az ügyfél. Ejjha. Ez ám Európa, sőt, tiszta Amerika. Hű meg há és besza-behu. Pénztál, meg végösszeg kijelző. Adja a pénzt. Kerek összeget a random generátor által is megirigyelt végösszegre. És itt hal meg sajnos történetünk, mert míg egy átlag kasszába beüti a droid, hogy mennyit kapott, és az kiírja a visszacsengetni valót, addig ez nem. Kétsoros kijelzőn az alsó sorban ott a végösszeg. Számolj magadnak. Ügyfél udvariasan tetszését fejezi ki a fejlesztés irányába, haladásnak tekinti, de ugyanezen udvariassággal, azt is megemlíti, hogy akkor már a visszajárót is kiírhatná. Na kérem, itt lettem kiosztva, hogy nekünk ügyfeleknek semmi nem elég. Csak a folyamatos elégedetlenkedés.
Hát kérem. Igen. Mert ha már van. Gondolkodjanak. Van két sor a kijelzőn. Kiférne. Miért nem jutott eszükbe? Nem újítás, minden élelmiszerboltos kassza így megy. Ez meg szarik. Vagy patikák. Vagy akik írták nem járnak oda? Vagy a v1.0 az sok-milláért csak ezt közbeszerezte? A v2.0 jövőre még sok milláért majd tudja?
Én ki tudom számolni, hosszabb rövidebb idő alatt, hogy mit kapok vissza, vagy mit adjak még, hogy jobb legyen a visszajáró. Inkább az bosszant, hogy ha már csináljuk, akkor miért nem csináljuk rendesen?
OFF