03
okt 11

Elso nap

Holnap van uj eletem elso napja.

Continue reading →


02
okt 11

Lonely Day

“Lonely Day”

Such a lonely day
And it’s mine
The most loneliest day of my life

Continue reading →


01
okt 11

LOFT

Divat vagy sem, nagyon bele vagyok szerelmesedve a loft lakásokba. Vagyis inkább az ipari szerű lakásokba. Continue reading →


29
Sze 11

WP app

Elmehet a fenébe az iOS -es WordPress App. Ingyenes.

Megírtam rajta életem legjobb írását, amit fotóval kívántam illusztrálni, el is kattant a kép, majd belefagyott. Eltüntet az összes telefonon legépelt gondolat.

RIP


22
Sze 11

Breaking Bad

S04E10 35:00

I promise you this:
either we’re all going home or none of us are.
Now settle down.

–de szép angol szerkezet. és nem ídör-nek ejti, hanem ájdőr-nek


22
Sze 11

Történet a postáról

Mai történetünk a Posta 9-es számú hivatalában zajlik egy őszi nap kora estéjén, 18 óra tájban.
Szereplők: a megfáradt hivatalnok nő, ki roskadt asztalánál ül; én, a kedves ügyfél ki az ablakon vágott lukon beszél.

Continue reading →


21
Sze 11

Szégyen a gépen futás, de hasznos

Az utóbbi időben mintha direkt nem tudtam volna elmenni futni. Előadhatnám vagyis bele hazudhatnám a saját képembe, hogy a körülmények, de nem. Egyrészt jómagam is nagy lusta voltam, nem tudtam magam rávenni, hogy a Mszigetre kimenjek, aztán meg az időkeret fogyott el, aztán meg a tegnapi vihar gátolt.

20110921-030633.jpg
Continue reading →


18
Sze 11

Utolsó járat

Ami valójaban az elsô. De olyan egyedül trolin utazni, mintha ez valami utolsó út lenne. Az első megálló a végállomás. A pokol kapuja! Tessék befáradni.

20110911-053957.jpg


11
Sze 11

Anyanyelvi karizom

Üzenet a nyelvtanos mondat szerkezetes súgónak.
–Akkezdet Phiai-tol

fura hogy a google csak ezt az oldalt hozza ki találatra, így én sem találtam meg melyik számból a szöveg. aztán meglett. de az oldal valami nagyon tré, gugli nem indexeli: Arany közértpult (szöveg) és Youtube link.



09
Sze 11

Elmulasztottunk mindent, amiért gyakorlatilag élni érdemes

S01E06 26:03

“Róma lángokban áll”, mondta és
töltött magának még egy italt.

“Mégis itt vagyok, térdig a
punci-folyóban.”

“Íme,” gondolta a lány,
még egy önmagával szemben elnézõ,
whisky-gõzös elmélkedés arról, hogy a
múltban minden milyen kurva jó volt.

És hogy mi szegények mind milyen késõn
születtünk, hogy lássuk a Stonest fellépni,
vagy hogy abból a jó kokóból szippantsunk
egyet, amilyen a Studio 54-ben volt.

Nos, mi elmulasztottunk mindent, amiért
gyakorlatilag élni érdemes.

És a legrosszabb, hogy a lány
egyet is értett vele.

“Itt vagyunk,” gondolta a lány,
“a világ szélén, a nyugati civilizáció legvégén
és mindannyian kétségbe vagyunk esve,
hogy érezzünk valamit, bármit.
Ezért folyamatosan összejövünk és
kefélünk, az idõk végezetéig.”