Ami jó volt még a Szigetben az a kijutás.
Ugye keró volt a játékos, nem saját, jó béna, nyikorgó nem fogó fék, műanyag fékkar, stb. Meló után ki. Hátsó bejáraton be, már tudták kivagyok a fékek csikorgása miatt, persze a poén naponta megvolt, hogy olajozd be. Na de a lényeg ott jött, hogy a tömeg.
Tömegben kerót tolni szar. Rajta ülve se jobb, de azért még is. A játék lényege, hogy elütés nélkül, láblerakás nélkül. Ebben segített a fék hangja, de főleg -szerintem- a motoros egyensúlyozás tapasztalat. Sokkal könnyebben állok meg egy helyben a biciklivel, főleg hogy a 300kg-os MT-vel is megy. A trükk, hogy egy helyre kell nézni, mereven előre és közben nézni a két oldali perifériát, a perifériás látással, nem pedig szem vagy fejmozgással. Trükk kettő, hogy ki kell szúrni valaki(ke)t aki(k) haladnak és mögöttük araszolni. Ha épp van rés, akkor előre menni és keresni ott valakit. Ha nincs ilyen, akkor rés keresés, rámozdulás. Láblerakás tilos, inkább egyensúlyból. Fék, pedál taposás és egyensúly.
Sikerült megoldanom úgy, hogy a fékkarok egyszer sem akadtak bele senkibe, lábra nem mentem rá és nem mentem neki senkinek. Volt persze olyan, hogy centire követtem valakinek a lábát, tetszett is, de alapvetően biztonságosan megoldottam. Tiszta videojáték. Like.
ps: kifele még persze józan az ember fia