Nyilvánosan – itt, mivel senki nem alig olvassa – kérek apró bocsánatot egy szőke kis picsától.
Történt ugyanis, hogy meg akart ölni. Nem szándékosan, hanem klasszikus gondatlanságból elkövetett gyilkosság lett volna. Na jó, talán nem haltam volna meg, bár amennyi oszlop volt ott…
A problémát a szokásos okozta, nem tudja melyik a jobbkeze vagy ha tudja, nem ismeri a jobbkéz-szabályt vagy ha ismeri, itt nem ismerte fel vagy nem látott egy óriás ablakos Smartból vagy tényleg meg akart ölni.
Amiért a bocsánat kérés jár, hogy én fékeztem, dudáltam, mire mindenki oda nézett, de annyira jó kedvemben talált, hogy igen hangosan ráordítottam. A mondat lényegtelen, ami fontos, hogy kis picsának neveztem. Continue reading →