Are you lost?

Ami jó volt még a Szigetben az a kijutás.
Ugye keró volt a játékos, nem saját, jó béna, nyikorgó nem fogó fék, műanyag fékkar, stb. Meló után ki. Hátsó bejáraton be, már tudták kivagyok a fékek csikorgása miatt, persze a poén naponta megvolt, hogy olajozd be. Na de a lényeg ott jött, hogy a tömeg.
Tömegben kerót tolni szar. Rajta ülve se jobb, de azért még is. A játék lényege, hogy elütés nélkül, láblerakás nélkül. Ebben segített a fék hangja, de főleg -szerintem- a motoros egyensúlyozás tapasztalat. Sokkal könnyebben állok meg egy helyben a biciklivel, főleg hogy a 300kg-os MT-vel is megy. A trükk, hogy egy helyre kell nézni, mereven előre és közben nézni a két oldali perifériát, a perifériás látással, nem pedig szem vagy fejmozgással. Trükk kettő, hogy ki kell szúrni valaki(ke)t aki(k) haladnak és mögöttük araszolni. Ha épp van rés, akkor előre menni és keresni ott valakit. Ha nincs ilyen, akkor rés keresés, rámozdulás. Láblerakás tilos, inkább egyensúlyból. Fék, pedál taposás és egyensúly.
Sikerült megoldanom úgy, hogy a fékkarok egyszer sem akadtak bele senkibe, lábra nem mentem rá és nem mentem neki senkinek. Volt persze olyan, hogy centire követtem valakinek a lábát, tetszett is, de alapvetően biztonságosan megoldottam. Tiszta videojáték. Like.

ps: kifele még persze józan az ember fia

Az egy dolog hogy Vietnam – Laos, na de Los Angelos is képbe került. Mert ugye ott él G barátunk, a nagy kékség másik oldalán. Aztán jó lenne már őt is meglátogatni.

Beszéltem vele már erről. Kevés a szabadnapja, egyébként szabad a pálya. Egyetlen probléma a már most 172.000 forintos jegyár. Mi lesz még ha közeledik a dátum.

Ami viszont nagyon jó, hogy két átszállásos, vagyis sok fel- és leszállás és mászkálás 1:40 – 2 órán keresztül idegen reptereken. Szeretek mászkálni idegen reptereken. Frankfurtban különösen, mert ott a vezető nélküli terminálokat összekötő metró jópofa. Be lehet róla látni az egész repülőteret, környéket. Siető emberek ugrálnak be, ki, rohannak, tájékozódnak, pánikolnak, stresszelnek az utazástól, én meg békésen ülök és nézem őket. Az egyik ilyen békés nézelődésemből lett rohanás.

De vissza kanyarodva. LA. Mi van ott? Valami csak lesz.

Semmi komoly. Sem verset, sem regényt, sem drámát nem tanultam meg írni. Egész egyszerűen annyi történt, hogy régi barátom, aki mindig azzal piszkál(t), hogy csak a képek meg a vizuál ami engem érdekel és csak ez az amit le tudok írni szóban, írásban semmit – na ő mondta, hogy átestem a túl oldalra.

Mondta ezt arra, hogy az utóbbi időben A projekt kapcsán több oldalnyi szöveget kell írjak, amiből mások nélkülem dolgoznak, képesek értelmezni és követni. Például ma is írnom kell egy elég hosszú iPhone App leírást. Képernyőtervekkel, jegyzetekkel, linkekkel, magyarázatokkal. Szóval ahogy egy fejlesztőnek azt illik leadni.

Tehát megtanultam írni.

Hurray.