Nyilván már Mongóliáról kellene írnom, de fontos a kronológiai sorrend, úgy hogy kezdjük az elején, a reptérrel.
Szüleim vittek ki természetesen, időben voltunk, vettünk poggyász jegyet, beszélgettünk, a táblán módosult a gépindulás, 12:50-ről 13:05-re. Ennek ellenére bementem olyan 12:35 körül. Terminálban elkapott egy csaj, ki vagyok hova megyek. Gondoltam valami elirányítós munkavégzésre állították oda, így noha felismerem a kapuszámozást, de nem akartam udvariatlan lenni, hát válaszoltam. DE NEM: Citi Bank hitelkártyát akart velem igényeltetni. Ott, a terminálban. Nem értettem, hogy mi a fasz van? Itt most utazás előtt komolyan azzal basztat, hogy igényeljek nála egy kártyát?
Rövidre vágtam a beszélgetést, mondtam neki, hogy CIB Gold kártyám van. Megértette, még mondta is, hogy fent van a Mastercard váró, arra menjek.
Be is ültem ebbe a Mastercard-os lounge-ba, van ingyen kaja és pia, net, béke és nyugalom, szuper ülőalkalmatosságokkal. Gyorsan írtam mindenkinek egy farewell üzenetet, közben nézegettem az indulás displayt, de valahogy mindig rosszkor néztem rá és már a 16 utániakat mutatta. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy negyed órás késéssel indul a gép.
Aztán megjött az én gépem kiírása: 13:05, Moscow SVO, SU 2031 LAST CALL
Feltűnés nélkül azonnal összepakoltam, és angolosan leléptem a kártyásoktól, nagyobb de nem rohanós léptekkel megindultam a kapu felé. Persze nyilván jó messze volt, a terminál átellenes oldalán, viszont félúton jött szembe az Aeroflot alkalmazottja, akitől a csomag jegyet is vettük, hogy rohanjak, ne menjek. Engem vár a gép. Odaértem, sehol egy utas, csak 3 ideges ember a pultnál. Nem igazán értettem miért aggódnak, akkor volt kb 12:50 (az eredeti indulás), tehát még volt 15 perc.
Aztán kiderült, hogy nincs, mert még le se ültem, de már tolták hátra a gépet, szóval tartotta az eredeti menetrendet, a szokásos birkák pedig ugye azonnal beszálltak. Sosem értettem, hogy miért jó a beszállásnál azonnal oda tolongani.
Hát így sikerült elérni a moszkvai gépet.
A gépen persze semmi izgalmas nem történt, szokásos szendvics kaja, ablak mellé csekkoltam online, így végig jó kilátásom volt. Szerencsére tömeg sem volt, így egy hármas blokkban ketten ültem egy para hongkongival. Minden áron közölni akart némi információt, de se magyarul, se angolul nem tudott, csak hadovált, mutogatott és aggódott. Lenyitotta az asztalból külön lenyíló pohártartót, ami olyan vékony, hogy simán eltörhető, és abba kapaszkodva úgy zihált, hogy bármelyik pornófilm szinkronjának jó lett volna. Próbáltam lefotózni, de egyfolytában forgolódott, és nyitogatta a szemeit. Így nem tudtam.
Fotóztam helyette szárnyat, kilátást, már orosz vidék felett. Noha egy órakor indultunk délután, azonban időben mentünk előre fele, vagyis a naplemente felé haladtunk, egész pontosan menekültünk a nap elől az árnyékos oldal felé. Így lett a gép mögött a naplemente, bazi szépen megfestve a szárnyakat. Orosz idő szerint 17:20-kor szálltunk le, ami egészen pontos is volt. Nagyon durva idő volt odakint, hó, hóvihar, eső, szél. Több réteg felhőn keresztül süllyedtünk, aztán az utolsó 1-2 réteg lett izgalmas, mert azon már átjött a város fénye, egészen extrém kinézetett adva a leszállásnak.
Seremetyevo, Oroszország
Érdekes egy repülőtér. A saját bevallások szerint 2x egymás után lett a legjobb reptér, bár az apró betűs részt nem értettem a plakátokon, lehet ők maguk választották magukat. Mindenesetre az biztos hogy nagy, A B C D E F terminálokból áll. Én az F-re érkeztem, de úgy, hogy a gép a D előtt állt meg. Csápon bementünk a lépcsőházba, ahonnan lementünk a buszhoz, ami átvitt az F-be, ahol felmentünk a lépcsőn, ahol teljes biztonsági ellenőrzése volt (nem bíznak a ferihegyiben Liszt Feriben) röntgennel és csomaggal és bomba kapuval.
A terminálon aztán várt rám 2.5 óra bóklászás, amiből 30 perc el is ment, mire a D-re beállt repülőről az F-en kirakó busztól visszasétáltam a D-ről induló repülőmig. A terminálok amúgy nagyon színesek. A legrégibbtől a legújabbig, és a legnagyobb kincs az áram. A konnektorok körül emberek a földön, telefont, táblát és laptopot töltöttek, nekem sem volt más választásom, vadásztam egy szabadot és beültem a földre, töltöttem az eszközöket. Wifi volt, de annyi csak, hogy a Viber ment. Se net, se iMessage. A Viber is csak úgy, hogy saját DNS szervert állítottam be.
Mindeközben romlott odakint az idő, erősebb havazás, havas eső jött, esett a hőmérséklet is. Időben beszálltunk, még én is, igaz megint utolsóként, de szerencsére ez a gép sem volt tele, úgy hogy ismét ketten ültünk csak a hármasban, én megint ablaknál. A rossz idő miatt viszont keringtünk a reptéren, ahol csak sárga villogó autók voltak, pálya takarítók, sima hókotrók, hómarók és a szokásos reptéri járművek. Annyian voltak viszont, hogy rendes dugó szerűen tudtak csak közlekedni. Mi is sorban álltunk a géppel, elnézést is kért a kapítány, hogy még jégteleníteni kell, úgyhogy 1.5 órát még a földön álltunk, aztán kaptunk csak jégtelenítést. Baromi jól néz ki, amikor két teherautó körbe állja a gépet, a tetején egy emelőkar végén ült egy ember és locsolta az repülő szárnyait nyálkás ragadós fagyás elleni ragaccsal. Izgultam is kicsit, mert többször megálltunk egy jégtelenítő csapat mellett, aztán tovább mentünk. A Légikatasztrófák sorozatból pedig emlékszem, hogy a sietősen felszállni készülő kapitányok, akik úgy döntöttek, hogy nem kell jégtelenítés, sorra le is potyogtak idő előtt. Mi nem így tettünk, csak vándoroltunk, mint valami autós a benzinkutak közt.
Innentől már persze unalmas volt az út. 6 óra repülés volt, a késés miatt viszont már világosban érkeztünk Mongóliába, így lehetett látni valamit a tájból. Mikor kezdtünk talaj közelbe érni, olyan volt, mintha valami idegen bolygó lenne, közelebb érve is csak az javított rajta, hogy egy darab út jött keresztbe alattunk, 3 autóval. Körben a hegyek maradtak, ami azért volt vicces, mert egy idő után már magasabban voltak, mint mi, a gép meg továbbra is csak süllyedt. Aztán út út fa bokor jurta antenna beton, leszállás. Kicsit durva volt, de megérkeztem. Innen már csak a bevándorlás és egészség ellenőrzés volt vissza. Ulaanbataar jövök!
A leszállás teljes videója pedig, itt, youtubera feltettem: