Nem szándékos volt, egy biztos. Sem ő, sem én nem tehettem róla, de megtörtént. Rosszkor voltunk, rossz helyen és ahogy útjaink keresztezték egymást az nem mondható szerencsésnek. Számára biztosan nem.
Nem vagyok őrülten száguldozó motoros, de most épp jól esett, így picivel a limit fele, de azért igen nagy (170) tempót hajtva békésen poroszkáltam a külső sávban. Hogy-hogy nem egy fehér Mercedest előztem, majd postás nyugalommal visszatérve a külsőbe, csak azt láttam, hogy balról srévizavé, erősen hegyes szögben érkezik valami szürke. Nem láttam mi, kábé mint az Ikeás szürke plüss patkány, méretre ekkorának tippelném, közeledett, majd távolodott.
A kettő közt pedig telibe kapta a mellkasom jobb ( neki balnak látszott) felső részét, váll alatt. Nem vagyok ijedős, pánikolós típus, így nem kaptam el a kormányt, nem rángatóztam, így simán tartottam tovább a tempót. Gyorsan benéztem a tükörbe, hogy a Merci sem ijedt -e meg, milyen messze van, meg hol a madár. Utóbbiról nem tudok semmit, Merci messze volt, nem ijedt meg. Na, most volt egy kis időm átgondolni mi történt, tempót tartottam, de bal kezem levettem a kormányról, noha a jobb oldal fájt, de ott a gáz meg a fék is, így csak összébb görnyedve, de haladtam tovább. Egy fél óráig biztos nagyon fájt, aztán szépen elmúlt. A csőre lukat nem ütött, sérülés nincs a kabáton.
Lényegében én jól jártam, de a madár túlélte -e?