Amíg egyesek a hétvégéiket futkározással töltik, addig én kevésbé egészségesen, de azért szabadban. Ugyanis D barátom jóvoltából kukázódott (szó szerint szemétre volt ítélve) nekem egy repülő.
Egy csupaszárnynak csúfolt darab. Állapotra olyan mint Lajos, de tényleg. Több rajta a ragasztó, a ragasztószalag meg a törés mint az ép felület, de repülni repül mert a fizikát nem érdeklik a külsőségek, csak amennyire az a felhajtó erőhöz szükséges.
Mivel semmim nem volt, nincs és egyelőre nem is lesz repüléshez, így D támasztotta fel hamvaiból kicsiny hungarocell szárnyat: kapott szervókat, motort, akksit meg egy vevőt. Némi kalapálás és győzködés után már repülésre kész volt. Múlt héten repült vele D először. Szépen ment, lett is kedvem hozzá nagyon.
A hét hamar elment. Rendeltem saját akksikat, meg töltőt – gondoltam ennyit szánok a repülős hóbortomra – vaskos 30 dollárért, de két hét mire megjön. Így a héten még D akksijával mentem. Persze repülni nem könnyű. Én aztán belecsapós ember vagyok, de amikor magasan repülő géppel kezembe került a távirányító hamar rájöttem, hogy könnyen törhető egy gép. Pedig vitorlázót bíztak rám. De ez… Ideges, gyors, nagyon reagál, nagyon vibrál, viszi a szél és az ujjak csak millimétereket mozognak a pöckökön (mert kettő van, ugye).
Na, épp ezért most szombaton mentem gyakorolni PC-n, rákötve távrecsegőt. Jól ment, bizalom megjött, menni fog, ide vele. Leszállás nem gond, fordulók nem gond, sima ügy lesz. Szemből sem keverem az irányokat, de ezt eddig is tudtam. (gyk: ugye ha a gép felénk jön, akkor ha mi jobbra húzzuk a kart, akkor a gép magának jobbra megy, de nekünk az szemből balra van. sokan nem értik, mint ahogy tolatásnál is más a kormány, meg a hátsókerék kormányzású targoncánál is, meg a rendezői-jobbos színpadon is.)
Eljött a nagy nap: D-DAY. Vasárnap. Már benne voltunk a szürkületben, de felszálltunk. Vagyis D. Fent megkaptam. ÁÁÁÁÁ. Még úgy is, hogy bruttó 2k Ft kár lenne, ha szarrá törném a gépet, az egész egy merő izgalom: ne vidd autók fölé, ne vidd messzire, ha éle van feléd akkor nem látod jön vagy megy, ha oldala van feléd nem tudod balra vagy jobbra fordul, ha lenyomod az orrát zuhan, ha felhúzod meredeken megy fel, spórolj az akksival, ne vidd kerítésen kívülre, kerüld a talajt és élvezd is. Élveztem. Aztán D leszállt, akksi töltés. … Töltve, már egész szürkület. Jaj. Nem baj. Repülni jöttünk, hát menjen. Megint megkapom, körözök, nyolcasok, fordulók, fel-le, aztán leszállási első próbák, nem volt jó, túl magas, túl messze, majd a harmadik ráfordulásnál elmegy a motor. Lemerült a kissé használt, keveset bírok, de kölcsön akksi, így életem első nagy önálló repülése mindjárt egy kényszerleszállással kezdődött. Sokat gyakoroltam pont ezt szimulátoron, így ahogy tudtam finoman emeltem az orrát és tök mindegy merről és hogyan a pályához képest, próbáltam közelebb hozni. Sikerült is, nem csapódott, csak siklott és szerencsére nagy volt a fű alatta, így egész finom – AKM – anyagi kár mentes leszállást hajtottam végre. Az utasok tapsoltak, a csúszdák kinyíltak, majd mindenki boldogan elhagyta a repteret.
FYI: tényleg para és lábremegés egy ilyet irányítani. Nem tudom milyen lehet egy néhány száz vagy akár több százezre modell repülőt reptetni. Finom kéz kell hozzá és jó szem. De ha jön valami hiba, nagyobb szél, madár, akármi. Akkor hamar törik minden, mert egy dolog mindig van a repülőtereken, az éltető nagy ellenség gravitáció.
update: érkezett 2 fotó a szerkesztőségbe. csatolom…
-
- Ekkor a teljes gép. Látszik a két szervó, meg az antenna. Ütött kopott, de legalább nem kell porcelánként félteni
-
- Kicsit megviselt, kicsit törött, de a mienk (enyim) és repülni is tud
Tags: csupaszárny, delta, deltawing, modell, modellezés, rc