Rövid beszámoló következik, mert már unom, annyian kérdezték:
Természetesen nem sikerült időben elindulnom, pedig rengeteg volt még a kijutás előtt az intézendő task.
Ott kezdődött, hogy sok idő ment el A projekt irodában, ez okozta a késést. Innen hazaszáguldoztam MT-vel, kihasználtam a tapadó hátsó gumi és a motor minden porcikáját és kissé gonosz közlekedési morált felvéve percek alatt voltam otthon. Elfelejtettem, de várt egy kutya. Önmagában. Tisztára ki volt, de otthagytam, mert iszonyat tempóval átvettem a harckocsizó ruhámat utcaira és Lajossal nekivágtam fővárosunk szélének, ahol B lakik. Ugyanis ő az az ember, aki kölcsön adott nekem egy Tesco 5000 forint Value kerékpárt, hogy ne legyen nagy a kár ha a Szigeten lába kelne. Ez egy 1:40 perces mutatvány lett, Lajos fék és általános elme állapota miatt. Ismét egy kutya várt, akit -mentve a lakást- levittem egy gyors pisilésére, noha már 21:52 volt. (23:00-kor kezdek)
Kutya megvolt, táskába minden bepakol, kétszer megnéz, gyors 2 zsömle gyártás, kulacs – kimos – feltölt, kéne lámpa, legalább hátra, nincs, ja de, bekapcsol, alig pislákol, jó lesz, tegnap pedig direkt szólt a Guard, hogy a taxisok ész nélkül mennek, vigyázzak, ááá, de elindulok.
Meghalás, összeomlás: az ülés kb. 160 cm-es embernek jó, kinyújtott láb majd akkor ha épp át akarok lépni a keró felett, szóval halál az Árpád-hídra fel, hát megszakad, mert 2 laptop, kaja, fényképező, táp, egér meg minden ami kellhet.
Kiértem, szuper, beengednek, beszólnak mindenhol, mert a féknek iszonyat hangja van, csengőnél is sokkal jobb, de annyira, hogy egyesek már adják a kezembe a WD40-et, hogy fújd be b+! Nem tettem, cserébe tekertem bele a tömegbe, a sárba, süllyedtem, kerültem, olyan formációkat mutattam be, mint a kötéltáncos két felhőkarcoló közt, aztán, aztán, aztán: kiértem a tömegből és rossz helyen voltam. Akkora az a krva sziget, hogy nagyon. Ráadásul belevágtam a Nagyszínpad tömegébe, ami hülye ötlet volt, de siettem. Nem volt könnyű süppedő homokban Kis Pál rajongók, sör a kezembe, szorítom a csajom, smárolom a csajom, laza vagyok, külföldi vagyok és hasonló gyerekek közt átverekedni magam, a végén már toltam, húztam, forgattam és sakkoztam – izé – tetriseztem magam a tömegben és végre meglett a hely. Boldogság. Keró be, zár rá, irány előre. 22:45 körül vagyunk.
Pacsizás, jópofi, mit kérsz, bekötök, fellövöm az első képet, tánctér üres, lehajolok egy kábelért, mire feljövök a pult alól tele a kóceráj. Sose láttam még ilyet. Üres bulit sokat, de hogy így megteljen csettintésre… Mózes bátyánk sem tudta jobban.
A vetítés már unalmas volt, ment a kép, mentek a monitorok, tolta a PC, tolta a MAC, fagyott mind a kettő, bizonyos codec egyszerűen se itt, se ott nem jó. Holnap konvertálok is majd emiatt. Ezen felűl izgalom és említésre méltó esemény nem történt. Szerintem frankó volt.
A 03:00-as zárás persze elmaradt, mert akkora volt a tömeg, hogy nem lett volna jó üzlet lekapcsolni, noha a mi zsebünk, de az milyen már, hogy menjetek haza, minket csak 3-ig fizetnek. Amúgy is jól fogták a DJ világát, hát akkor kapják. Így lett az, hogy 4:30-kor bekerült egy másfél órás mix, én meg kiraktam a Nescafé reklámot, meghajoltunk, aztán haza. Tortúra és súly ugyanaz, fűszerezve a fellocsolt utakkal amitől a Value kerékpár sárvédő nélküli kerekei rám szórták amit csak fel tudtak kapkodni.
Érdekesek voltak viszont az arcok. A tegnapi top1 egy csávó volt, mikrofon szivacs, igazi hajjal, ehhez pedig kórházi hálóing. Csak! Se nadrág, se alsó, semmi. Volt még popeye tengerész lány, de gyenge közepes. A többi inkább csak helyben volt vicces, de karaktert nem érdemel itt.
Készült viszont videó, meg kép. Feltöltöm youtube, aztán ha kész a konvert, majd beszúrom ide, hogy az unokáim is lássák!
Sziget 2010
Youtube linkek: itt, itt és itt.
Következő állomás egy Cinetrip vetítés összehozása. Challenge accepted.