Akkor hivatalosan is megkezdem a mongol történet írását.
Indulás napjának hajnali fél-kettőjét mutatja az óra. Pakolás jelenleg 0.0 szinten van, még a bőrönd sincs nyitva, nem hogy tele.
Cserébe viszont letakarítottam a fekete blog külsőt, kapott egy gyári dekor kinézetet. Most nem foglalkozom vele többet.
Sokkal érdekesebb, hogy mi a faszt vigyek magammal?
Amíg ezt kitalálom a gép előtt ülve, addig szembe jött egy Mongólia leírás, idézet innen és innen:
- 1.500.000 km2 (MO: 96.000)
- 2.900.000 lakos (MO: 9.900.000)
- 1.9 emberrel találkozol egy négyzetkilométeren, itthon meg 126-al
- Mongólia a világ egyik legmagasabban fekvő országa, átlagosan 1580 méterrel terül el tengerszint fölött. Nyugaton állandóan hófedte hegycsúcsok (a legmagasabb Tavanbogd Uul, 4370 m), lenyűgöző gleccserek. A hegyek közt esőt alig látó sivatagok, sós és édesvizű tavak serege. A legnagyobb tó a Khövsgöl Nuur a Föld édesvízkészletének 2%-át tartalmazza. Évente 260 napsütéses nap, ezért a “Kék ég földjének” is hívják. Ennek ellenére az éghajlat rendkívül szélsőséges, hosszú, majdnem sarki telekkel.
- A legnagyobb és legfontosabb étkezés a reggeli és ebéd, ami főleg zsíros, főtt juh vagy birkahúsból áll kevés tejtermékkel vagy rizzsel. A nyugaton élő kazakok lóhúst is esznek. A mongolok nagy teaivók, a legnépszerűbb a süütei tsai (sós tea). A férfiak nem utasíthatják vissza a vodkát, mert különben gyereknek gúnyolják. A pásztorok saját italukat az airagot lótejbol erjesztik, alkoholtartalma 3-12% között változhat.