Sose fotóztam villámot. Kezdjük itt. Több okból sem. Egy: sosem volt szabad órám amikor jöttek a viharok. Kettő: sosem jött úgy ki, hogy én akkor most több órán át ázok és rákészülök és kioldó és zacskó a gépre és lehetőleg ne belém vágjon és ne az állványba.
Most se!
De most volt nálam épp egy 10-22 egy bolt fotózás miatt (következő bejegyzés) és gondoltam, most ezzel megér 1-2 kattantást.
Irány a terasz, állvány kioldó, állítok, tekerek, eső még sehol, villámok cikáznak, úúú, jaaaj, gyorsan. Talp, állvány kinyit, kihúz, rögzít, felcsavar, bedug, bekapcs, felállít, megszorít, feltesz, mehet.
Basszameg, esik. Nem baj, csapkodnak, gyorsan, ne beáll, húú, nem jó, nem baj. Egy szál alsógatyában a terasz korlát-párkányán állva, feltettem az állványt a terasz feletti kis tetőre, manual fókusz, távkioldó, hosszú zár és csatt-csatt-csatt… Lett pár jó kép, készült később is, élesek is lettek, világít a felhő is, fasza, de nekem még is a kis-tetőn készült életlen lett a kedvencem.
Íme:
