Bob és Bobek, már ha valamelyik is lány volt, a vendégeim egy ideje, 2 próbababa formájában. Egy fiú, egy lány.
Fotózáshoz jöttek, elég merevek, igazán feloldódhattak volna 1 hónap alatt, de nem. Ugyanaz a fanyar képet vágják a kisportolt, akarom mondani kifaragott testükkel.
Az is vicces volt mikor értük mentem. Csúcsforgalom a Duna Plázában én meg rohangálok a parkolóba két karral, aztán megint kettővel, hogy el hagyják útközben. A fejüket a helyén hordták, mert az a nem eltávolítható kategóriába tartozik.
Na de a 4 kar után jöttek a testek. Zavarba ejtően nem lehet megfogni ezek a merev-faszokat-bábukat sehol, így a csajnak kénytelen voltam a seggét és a mellét markolászva végig vonulni mezítelen plasztik testével a plázán.
És most jött a fiú. Nehezebb is, testesebb is, majdnem akkor mint én, tartó talpával együtt már nagyobb, de azt leszedtem. Fogása mint egy túlméretezett ágyúgolyónak, semmi. Nincs mese, megragadtam a tökét meg a hónalját, magamhoz szorítottam és kitangóztam vele a kocsihoz, ahol igen erotikus pózban ráhelyeztem a lányra, majd melléjük dobáltam a kezüket. A kocsi felettébb jól nézett ki. Igazából inkább ki kellett volna lógatnom őket, de ezt a poént majd a vissza úton játszom el, mert még mindig ott vannak nálam.
Ja, a fotók egyébként jók lettek a villám tempóban otthon “megépített” stúdióban, így estére kész anyag lett belőle, még anno, június 21-én.
