Leszállás után, vagyis közben két dolog volt érdekes. Az egyik, hogy a mongolok is olyanok mint az amerikaiak, azaz tapsolnak. Ami viszont teljesen egyedi náluk, hogy közvetlenül a taps után még a futó pályán az óriás fék közepette felpattant mindenki és elkezdtek pakolni. A légikisasszonyok rájuk se szóltak. Hangoskodtak, pakoltak és lökdösődtek. Én teljes békében vártam persze a megállást.
A kiszállás első érdekessége az volt, hogy az ajtóból kilépve a folyosóra már megfagytam. A kényelmetlenség miatt a kabátot nem cipeltem végig, pottyászban jött, én pedig sima farmer – kapucnis felső kombóban utaztam. A radiátorok forrók voltak persze, de szart se ért. Készítettem mindjárt egy lehelős fotót, mert tényleg jó hideg volt, ugye reggel 8:30-at írunk.
Haladok be a terminálba, mert én voltam persze az utolsó. Bent igazi szocialista helyiség fogadott, fotózni nem mertem, mert volt vámos, meg még többféle egyenruhás ijesztő mongol. Kezembe nyomtak egy fehér papírt, hogy töltsem ki, ez volt az egészségügyi nyilatkozat, ahol olyan okosakat kérdeztek, mint az amcsi vízumon (Ön tervez -e terrorista cselekményt az usa ellen?), hogy asszondja: volt -e lázas az elmúlt 24 órában, meg hogy köhög -e, esetleg a feje fáj -e. Nyilván egyik se, akkor is ha mind, persze nyelni nem mertem, nem hogy köhögni, főleg azután, hogy egyik itteni magyar szólt, hogy vegyek be leszállás előtt paracetamolt, hogy a testhőmet lenyomja, mert megmérhetik, én meg persze ezt is jól elfelejtettem.
Papír kitöltés után odaléptem az ablakhoz, egyből hiányzott egy papírom, mert hogy van még egy formanyomtatvány amit ki kell tölteni. Furcsa mód ez nem úgy megy, mint az usa járatokon, ahol már a gépen szétosztják a papírt és kiszálláskor már ott szorongatod kitöltve. Szóval itt van még egy érkezési papír is, amin nagyjából minden adatot meg kell ismételni. Na ezekkel sétálsz az ablakhoz, ahol unottan kapsz egy stemplit, aztán az egészségügyis szemre diagnosztizált (Dr. House), elvette a papírt és intett, hogy menjek tovább. A vámos hasonlóan járt el, bár az elején határozottan elém ugrott a folyosón, gondoltam is, hogy ugrik az egyik pálinka majd, de aztán ő is biccentet.
Volt viszont egy tábla, amit sehogy sem tudtam értelmezni, beszúrom ide. Fiúk lányok ugorjanak egymás nyakába, fiúk fogjanak kezet, de aztán szigorúan mossanak kezet, mert jön a majmot támadó denevér, amit tűzön kell megsütni??
A reptér amúgy olyasmi, sőt régebbi mint Ferihegy 1, kissé lepukkant a csomagkiadó szalag is, viszont van kamera, meg nagy kijelzős tv kint és a kedves váró családtagok már az LCD-n nézhetik, ahogy bénázik az utas a csomagkereséssel.
Na de, végül kiértem, Tesóm, felesége és barátja Gábor vártak. Őrült mindenki, jó volt, fasza volt.
Az első szagok
Ami egyből megcsapta az orrom a hideg után – bár kaptam egyből egy kabátot – ami kellett is, az a mérhetetlen füst és füst szag. Mint valami tábortűznél, tűz közben után, amikor dől a füst, mert nem jól ég a fa, vagy csak egyszerűen ég és füstül. Itt már persze értelmet is nyert az az időjárás kiírás, hogy: Ulánbátor, -22 fok, füst. Ez egy rendes jelentés, egy állapot. Tényleg jön a városra a füst, ez egyszerűen szinte mindig jelen van.
Mivel azóta eltelt 3 nap, így tudom, hogy ez a szellőztetésre, az orrunkra, a láthatóságra és mindenre hatással van, de majd később még mutatok dolgokat ezzel kapcsolatban.
Visszatérve a megérkezéshez. Egyből bepattantunk egy családi óriás Lexusba, jó meleg volt benne, óriás motorral, és megindultunk a város felé. Nagyjából ez a látvány fogadott:
Először még kietlen útszakasz, de a füst jól látszik. Ez nem köd, nem pára, ez füst. És nem az az erőmű felel érte, mert az a város széle, és nem a város felé mutatnak a füst csíkok.
Menet közben még egyszer csak megálltunk, az út szélén, több autó is állt már ott, egy pihenő szerűség, ahol imamalom szerű hengereket kell tekerni, mert jó szerencsét ad az útra. A furcsaság az, hogy mindenki tekeri, nem csak a buddhisták és csak a hengeriségükben voltak imamalmok, díszítésükben pedig valami mongol megfelelőjük. Figyelem, idióta videó következik, mentségem a hideg és a nemalvás:
Aztán beértünk a dugóba. Olyan pesti féle jóóóó nagy dugó, de tényleg nagy:
Innentől kezdett a tesóm állat módjára vezetni, már épp kezdtem rászólni, amikor is elkezdték mesélni, hogy ez bizony itt így megy. Dudálás van, autó orr betolás, piros lámpán átmenés, sáv nem számít, szembe forgalom nem számít, gyalogos mint olyan pedig nem létezik, és még sincs agresszió. Videókat erről később. Ijesztő, de fantasztikus.
Belvárosban kiraktuk Gábort, aztán elmentünk haza, lepakolás.
Öltözködés, csizmabolt
Egyből csizmáért kellett menni, mert kinevették a jó kis Columbia túra cipőmet, szerintük vékony lett. Nagyon ki se pakoltam, egyből mentünk boltba. Szerencsére közben a -22-ből -16 lett csak, ami annyira nem vészes, de öltözni erre is kell.
Az öltözés viszont itt külön táncmulatság, legalábbis az európaiaknak, mert ezek a mongolók nem viszik túlzásba, még a sapka sál elmaradhatatlan téli kellékeket sem veszik fel, sima farmer kabát, lányokon harisnya, meg mondjuk egy 100.000 forintos jak szőr csizma.
Na, az én öltözésem viszont
Zokni 1, jéger alsó 1, póló 1, ezek egymásba tűrve. Zokni 2, síruha aláöltöző nadrág 2 (köszi KárolyP), pulóver 2, ezek megint egymásba tűrve. Zokni 3, farmer nadrág 3, még egy pulóver 3, egymásba tűrve. Mellkas védő bebújós sál (köszi KS), rá a motoros gumis szűk bebújós sál. Aztán kabát, és uschanka (köszi KS). Meg persze kesztyű.
És a felétől már meghalsz, mert a lakásban 26 fok van, őrület. El is zártam a fűtést. Így viszont kint se fázom. -20 fokig nagyjából eddig jó, lehet sétálni, mászkálni.
Csizma
Elmentünk egy helyik Skála szerű és állapotú áruház épületbe (minek hívjuk ezt? mert nem pláza) és kerestünk cipőt, csizmát, bakancsot bármit. Egyrészt jópofa, hogy mindenkinél nagyobb vagyok és mindenki megnéz, másrészt nem volt vicces, hogy 43 felett nincs cipő, se semmi. Így a sokadik bolt után átmentünk a kínai piac szerű épületbe, ahol mily meglepő, szintén nem volt.
Nagy nehezen, de tényleg 1.5 órás keresés után egy mongol fickó azt mondta kövessük. Követtük, le két emeletet ki az utcára, át egy másik épületbe, onnan fel egy emeletet, tekeregtünk folyosókon össze-vissza aztán bementünk egy kis kalitka üzletbe és azt mondta: Tessék, ez 45-ös. Belebújtam, ha tudtam volna, nem értettem, megfordítom, hát 43-as. Néztünk rá, hogy hahó ember 45 != 43. Aztán túrt még, és lett egy 45-ös, nem szép, de meleg, hát megvettük. 160.000 helyi pénz volt, ami kb. 16.000 magyar forint. Így lett csizmám.
Az alábbi képen látható a kínai piac szerűség. Olyan mint az Ázsia center, csak szűk, meg régi, meg kicsi. De ugyanúgy kis fakkokban ülnek, és ugyanazt a szart árulják mindannyian, miközben alszanak vagy beszélgetnek, esetleg mélyen a telefonjukba merülnek.
A hely másik érdekessége egyébként az volt, hogy ebben az épületben van az iskola ruha bolt (na ezt hogy írják egybe?), ahova bemegy a diák és mint a hadseregnél, mondja a méretét és kapja a ruhát. Etéren bizony komcsik, fegyelem az van. Cigizni viszont tudnak a diákok, mert árulnak cigit szálanként, hol máshol, ha nem a suli udvar sarkán…
A nap további részében volt még helyi kaja, meg láttam tesóm leendő éttermét, aztán hirtelen összeesés alvás jött, a többit majd később.