Are you lost?

Gyorsan essünk túl a kötelező méret körökön, csak hogy mindenki tisztában legyen a következő sorok miértjével. A blokk két hengerrel bír, V elrendezésben, összesen 1670 ccm-vel. Szép nagy, minden khm… férfi méretet növelő számok ezek. Iszonyatos óriási a blokk, a henger feje mint 2 tepsi, 97 mm a henger átmérő, amihez 113 mm-es löket társul. (Összehasonlításképpen az R1 blokkja 78 x 52 mm.) Ekkora számokhoz hengerenként 2 gyertya dukál és a jobb oldalon elhelyezett vaskos oszlopokba rejtett tolórudas őskövület vezérlés (OHV). Ez a mozdonymotor a tank alatt 90 pacit és 150Nm-et ad le, láncon. A legszebb, hogy a nyomaték szinte végig csúcson van, de 3750-es fordulaton szakít mindent, míg a lóerő pedig 4750-nél szabadul el. A blokkot csak a menetszél hűti, hidraulikus a kuplung, 2 dugattyús harapó R1 fékek elől, ledes lámpák hátul.

Milyen a motor maga?

Egy popsztárhoz lehetne hasonlítani, mert vagy imádják vagy utálják az MT-01-t. Aki megszereti soha többet semmi mást, akinek meg nem tetszik, annak sose fog, de az biztos, hogy mindenki véleménnyel van róla, mert nem lehet csak úgy elmenni mellette. Ami persze nem csoda, hiszen nem olyan régen próbáltuk bekategorizálni a motort kollégákkal, de nem sikerült. Az egész az építésével kezdődött, mert ugye adott egy chopper blokk, kicsit megpiszkálva, amit betettek egy túrás üléspozíciójú vázba, majd az egészet rátették az aktuális R1-es futóműre (innen a láncos hajtás), az egészet szépre rajzolták és elnevezték: MT-01. És akkor azt mondták, hogy ez a Torque Sport. Ami olyan mint a BMW SAC-ja. Minden, csak semmi. Valóban túrásan lehet rajta ülni, de plexije már nincs, a tankja csak 15 liter, csomagnak hely semmi. Igazi hitelkártyás motor, vagy magyar módra: lehúzzuk a Balaton parta, majd ülünk rajta a móló végén, röfögő motorral, mert a hangja nagyon szép, főleg az Akrapovic Stage 1 kipufogóval.*

*A motorhoz a Yamaha 3 gyári tuning kitet kínál, Stage 1, 2, 3 néven.
Az elsőben csak a dobokat cserélik az Akrapovic direkt az MT-hez hangolt és ide formatervezett kipufogóira.
A második szinten már egyszemélyes ülés, nyitott kipufogó borítás, természetesen a Stage 1 dob és egy teljesen más leömlő szettet kap a tulaj, de ez már közel 1m Ft.
A harmadik kit, ami elvileg már forgalomba nem mehet, már módosított szelepeket, vezérlést, szűrőt és az eddigiket kapja. Az árát nem illik leírni.

Mivel túrásan ülünk, hiába az R1 fék és futómű, a majd 300 kilós szörnyet úgy kell lehúzni minden kanyarban. Volt szerencsém a Hungaroringen tenni vele pár kört. Nagyon izgalmas amikor a kanyarokból kifele könnyedén otthagyja a 600-as sornégyeket, mindenféle váltón való szteppelés nélkül, befele viszont minden erőnk kell hogy dőljön, így azonban néhány kör útán iszonyat fáradtan jön le az ember, a puszta motor tömegével való küzdelem miatt. Tehát nem is sport motor. De ugyanezekért nem Chopper sem. Mondjuk ki bátran, ez egy öszvér. Egy 300 kilós, nagy, nehéz és óriás szörny.
Azonban a rövid ideig tesztelt kollégák állításával ellentétben, kezelhető, nagyon jól egyensúlyozható. Sorok közt tartható, nem kell FrédiBénizni vele, szűken is fordul, lent is van benne élet és szép mély hangjával jelez is előre, hogy itt bizony valami nagyon érkezik.

Ugyanez a hatás érezhető vele autópályán, ahol többszöri alkalom alapján állíthatom, hogy BMW érzet, mivel ugyanúgy mennek le előle egész ijedt módon. Meglepő volt.
De az igazi MT-feeling az városban vagy két város közt jön meg. Ott ahol az ember váltás nélkül, ugyan abban a fokozatban csak húz egy gázt és az orgazmust okozó rázkódás és hanghatás kíséretében megindul a vas. Nagyon szépen röfög, visszadurrog, lángcsóvákat szór, miközben a gumit ennek megfelelően otthagyja az aszfalton, a lánc közben csattog, nyúlik, de a motor csak tól, tól és tól mint valami igazi gőzmozdony. A hátul ülő lányok nem is panaszkodtak, pedig kívűlről igen kényelmetlennek tűnhet a magas lábtartó, de ezt -a beszámolók szerint- az MT a maga módján kárpótolja, hiszen a rázkódás a hátsó ülésen is rázkódás. Ugye értik?

Valószínűleg a Japánok is tisztában voltak vele, hogy egy új kategória pusztán a számadatokkal bukás lesz, ezért bele adtak mindent a dizájnba. Egy nagyon kedves ősz hajú öregember rajzolta meg az MT vonalait, amit már 1999-ben bemutattak, akkor még persze mindenki a V-Max utódot látta és várta benne. (Azóta kiderült, hogy nem.) Olyan vonalakat rajzoltak neki, hogy egyszerre mutat kedves víziló testet a motor, közben pedig máshonnan nézve előtűnik az igazi rombolós arca. Nem spóroltak a fémekkel se, ezért lett kissé nehéz a motor. Nagyon kevés a műanyag, ahol van, az is a drágább fajta.

Egészen mélyen ülünk, de ez csak látszat, mert 82 centi az ülésmagasság, azonban a magas tank optikailag csal. Csal persze a valóságban is, mert hiába tűnik nagynak, valójában a légszűrőket takarja, hiszen ekkora hengert el kell látni levegővel is. Az energiafolyadék valamivel hátrébb-lentebb lötyög, mind a 15 literével. Azonban ettől szép is a gép, mivel oldalról jól látszik, hogy a lezúduló üzemanyag, az oldalsó szellőzőkön beszívott levegővel, az égés után átszáguldva a motoros alatt az utánégetőkön az ülés két oldalán mint valami sugárhajtómű száguld hátra, miközben a motoros csak üvöltözni tud a bukójába, az utasnak közben kellemes ülésfűtést biztosítva. Persze, nem lenne mérnök a japán mérnök, ha ne gondolt volna erre (vagy legalábbis az első tesztek után) ugyanis az utas ülés alá egy ventilátor került ami friss levegőt szív át az ülés alatt és a dobok közti réseken. E felett van a nagyon fényes LED-es lámpatest, majd itt szakadékként ér hirtelen véget a motor és rendszám. Snitt.
Spórolás persze azért van, mert a lábtartók, tükrök a BT1100-es Bulldog-éval egyeznek meg, ezeket azóta lecserélték, de ennek ellenére érződik a motoron, hogy itt bizony nem pattogó króm és műanyag uralja a vasat, hanem a jó anyagok, amitől persze az árcímke láttán biztos nagyot nézünk.

Egy szó mint száz, ez egy sehova nem való, semmire nem jó, mégis mindenhova való, mindenhol jó, óriás élményt adó motor, ami ijesztő méretei ellenére is mozgékony és kezelhető. Minden előnye a rajta eltöltött időből, az élményből származik, ahogy gyorsul, ahogy a motorfék lassítja miközben visszadurrog, ahogy az egész magasra húzott tank egy csillagok háborúja rombólóra emlékeztet, ahogy vibrál az egész motor és ahogy kinéz. Ez persze szemben áll a pofátlanul magas árával, a nem pakolhatóságával, a mindig kifogyó tankkal és azzal, hogy ha igazán élvezkezdünk vele, akkor bizony a hátsó gumi állandó tétel lesz a kiadások listáján.
Az viszont minden tulajdonosának jól esik, hogy naponta megkérdezik és ámulnak el a köbcenti adatokon, hogy a tuning golfok gazdái elismerően bológatnak és hagyják elgyorsulni, hogy minden lány megnézi és hogy mindenki tudja, ez egy MT-01. Ez az MT-01.

A motor részletes adatai pedig alább olvashatók vagy elérhetőek itt: 2005 Yamaha MT-01 //mbike

This entry was posted on kedd, szeptember 7th, 2010 at 02:21 and is filed under A Projekt, Én, motor, MT-01, Nincs kategorizálva. You can follow any comments to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a comment, or trackback from your own site.